Források:

Bánki I. – Forgács A. – Pála K. : Irodalom 9.
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 9.
Somos Béla - Hódi Gyuláné: Irodalom 9.

Az Iliász szövege

Hangoskönyv


Ilion = Trója görög neve   Iliász = Ilionról szóló ének

15537 soros, 24 énekből áll, hexameterekben íródott.

Témája és cselekménye

 

Az Íliász cselekménye Akhilleusz haragja köré rendeződik. (A harag eposzának is nevezik.)
Időkezelése lineáris
: időrendi sorrendben ismerjük meg az eseményeket.
A háború 10. évének 52 napját emeli ki.
A görög táborban dögvész pusztít, mert Agamemnón, a sereg fővezére megsértette Apollónt, mivel nem adta vissza papjának, a trójai Khrüszésznek a lányát (Krüszeisz), akit hadizsákmányként ágyasává tett. A jós tanácsára a lány visszakerül apjához, de kárpótlásul Agamemnón elveszi Akhilleusz rabnőjét, Bríszéiszt.
A sértett Akhilleusz visszavonul a harctól, és arra kéri anyját, Thetisz istennőt, hogy kérje Zeusz segítségét abban, hogy mindaddig szenvedjenek vereséget a görögök a trójaiaktól, ameddig Agamemnón ki nem engeszteli őt. Hamarosan a trójaiak kerülnek fölénybe. Agamemnón engesztelő követséget küld Akhilleuszhoz, de a sértett hős visszautasítja a megígért kárpótlást.
A válságos helyzetre való tekintettel hozzájárul ahhoz, hogy fegyvereiben legjobb barátja, Patroklosz szálljon harcba. A csata során Hektór, Priamosz király fia megöli Patrokloszt, fegyverét elveszi, holttestét meggyalázza. Akhilleuszt a barátja elvesztése okozott fájdalom és harag készteti arra, hogy kibéküljön Agamemnónnal, és újra harcba álljon. Anyja Héphaisztosz kovácsistennel készíttet számára új fegyverzetet. Akhilleusz megöli Hektórt, meggyalázott holttestét azonban isteni sugallatra visszaadja Priamosznak. Az eposz a trójai hős temetésével végződik.

Az eposz tárgya jóval szűkebb a mondakör eseménytörténeténél. Az Íliász nem szól a háború kiváltó okáról, Trója ostromának első kilenc évéről, de nem képezi az eseménysor részét a görögök győzelme és Trója bevétele sem.

Szerkezete

Az alkotó az eposzi cselekményt egyetlen központi mozzanat köré rendezi. Vagyis a tárgymegjelölésben összegzett téma, Akhilleusz haragja a trójai mondakör egy epizódja csupán, az Íliászban mégis eposzformáló eseménnyé lép elő.

Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

A harag azonban nem csupán Akhilleuszra jellemző.

- Apollón papja haragszik Agamemnónra, mert az nem adja vissza lányát;
- Apollón haragszik a görögökre, mert azok megsértették papját;
- Agamemnón haragszik a jósra, aki feltárta Apollón haragjának okát;
- és haragszik Akhilleuszra is, mert az védelmébe vette a jóst.

A haragból született tettek sorozata cselekményformáló elem, mégis Akhilleusz haragja válik az eposz meghatározó eseményévé, mivel ez az epizód alkalmas a hősi embereszmény ábrázolására.

Párhuzamos szembeállító szerkesztés

Mindkét táborból egy-egy hős küzdelmét írja le:

Akhilleusz - –Hektor
Patroklosz– - Hektor
Meneláosz - –Párisz
Diomédész– - Aeneas
Akhilleusz– - Párisz

Visszatérő toposzok, szövegrészletek

Bizonyos alapvető emberi cselekedeteket (vendéglátás, temetés) az eposz különböző helyein azonos módon olvashatunk.

Hőse

 

A katonai erényekben, a harci dicsőségben megtestesülő emberi nagyság a Homérosz-kori nemesség ideálja volt, ennek megtestesítője Akhilleusz.

Nemcsak testi ereje, bátorsága és hadi eredményei emelik ki társai közül, de egyedülállóak családi kötődései is. Isteni sarj, anyja, Thetisz Poszeidon lánya. Az eposz félisteni származású hősei közül egyedül neki van állandó, szoros kapcsolata isteni szülőjével, aki más istenek pártfogását és segítségét is megszerzi számára.

Az eposz egyetlen olyan hőse, akinek sors tudata van, azaz ismeri életének választható lehetőségeit, és tudatosan választja sorsát. Egy jóslat szerint Akhilleusz választhat: hosszú, nyugodt életet él, de ismeretlenségben, vagy rövid élete lesz, de valamennyi hősnél nagyobb hírre tesz szert. Akhilleusz választása azt mutatja, hogy az eposzvilág értékrendjében a hősi hírnév a legnagyobb érték. Olyan érték, amelyik nagyobb az életnél is, mert megadja a halhatatlanság lehetőségét. Megadja, hiszen a közösségért végrehajtott tetteinek híre, nagyságának emléke méltó az ősökhöz és túléli a hőst. Héroszerkölcse nemzedékének példájává, követendő eszményévé, erkölcsi normájává is válik. Agamemnón tette becsületében és rangjában sérti meg a hőst, haragjának jogosságát a többiek is elismerik. Legyőzi Hektórt, visszaszerzi hírnevét.

A hírnév egyszerre individuális (egyéni, személyhez kötött) és kollektív (közösségi), mivel kiemelkedő képességű vezér szerezheti meg, de a dicsőség,  illetve ennek erkölcsi és anyagi vonzata rávetül a közösségre is.

Akhilleusz a közösségen belül öntörvényű személyiség. Nemcsak származása és ereje emeli ki környezetéből, de indulatainak mértéke is elkülöníti a többiektől. Saját törvényei szerint cselekszik, és ő az egyetlen, aki egyedül dönt. Döntései önnön sorsára és a közösségre egyaránt hatással vannak. Az eposzi cselekmény szempontjából meghatározó az első és a 18. ének. Akhilleusz az első énekben dönt a harctól való távolmaradástól és a 18. énekben Patroklosz halálhíre mozdítja ki passzivitásából.

A személyes értékeket előtérbe állító hőseszmény az eposz arisztokratikus szemléletmódjával, a Homérosz korabeli görögség társadalmi viszonyaival is összefüggésbe hozható. Az Íliász legkiválóbb görög, illetve trójai hősei valamennyien királyok vagy királyok leszármazottai. Harci tetteik mindig párharcok, dicsőségük a párviadalban aratott győzelem. Vagyis a görögök és a trójaiak közt dúló harc kimenetele szempontjából mindig egy-egy nagy egyéniség vitézkedésének van döntő szerepe. Az eposz eseménytörténetében közrendű emberek nem játszanak szerepet.

Fejlődő jellemű egyéniség. Ellentmondásos, hogy sértődöttségében (egy időre) visszavonul a harctól. Zaklatottságát a bosszú sem oldja. A megnyugvás akkor következik be, mikor Hektór idős apjának, a hozzá könyörgő Priamosznak visszaadja fia holttestét. A trójai királyban saját édesapja majdani fájdalmát látja meg. Ő is, Priamosz is könnyezik. Ez már nem a kor ideálja, hanem a költőé, akiben ellentétes érzelmeket ébreszt a háború. Ennek magyarázata ugyancsak a történelmi-társadalmi helyzetben sejthető, a nyolcadik században a hírnév feltétlen volta kétségessé vált. Értékrendproblémák jelentkeztek a hírnév és az élet elsőbbségének, fontosságának megítélésében.

Szereplők

A trójaiak egyáltalán nem negatív figurái a műnek; a görögöket és a trójaiakat Homérosz pártatlanul ábrázolja, sőt, Trója a békés életre emlékeztető sziget a műben (pl. a trójai vének),
Hektór pedig a legárnyaltabban bemutatott szereplő
(bátor, erős katona, szerető férj és gyöngéd apa). Meghatóan emberi az Akhilleusszal vívandó párbajra induló s a véget megérző királyfi búcsúja családjától.
A homéroszi ábrázolásmód jellemzője ez, hiszen (mint Akhilleusz pajzsa is) az élet teljességét láttatja: a háborút s vele szemben a város mindennapjait. Itt is, ott is emberek és emberi sorsok vannak.

Az istenek világa

Az Iliász világában végső soron mindent az istenek intéznek vagy úgy, hogy közvetlenül is beavatkoznak az eseményekbe, vagy a véletlenek révén, vagy álomlátásokban, a csaták, az egyéni összecsapások kimenetelét az ő szeszélyük, ravaszságuk dönti el: az ember az Istenek játékszerévé válik. Az isteni közbeavatkozás bármit megváltoztathat. Pl. Parisz és Menelaósz viadalakor Pariszt Aphrodité ragadja ki Menelaósz kezéből a döntő pillanatban. Az istenek halhatatlanok, sebesülésük nem okozhat nekik semmi bajt, mégis jajongva menekülnek az Olimposzra. Az emberi sorssal összehasonlítva az istenek meglehetősen komolytalanok. A halandó emberek az istenek fölé emelkednek: a harcban egyetlen életüket veszíthetik el, míg az istenek nem kockáztatnak semmit.

Sors és végzet viszonya az Iliászban

Az ember cselekedetei, tettei és sorsa között nincs összefüggés. Az ember kiszolgáltatottja egy felsőbb hatalomnak (moirák vagy párkák: akik az élet fonalát szövik). Ebből fakad az Iliász tragikus emberképe. Az ember egyet tehet, hogy fölismerve létezésének tragikumát, méltóságteljesen, az emberiességet fölmutatva éli le életét, így tiltakozva az embertelen világrend ellen.

Hangulati ellenpontozás - eposzi teljesség

A harc komor hangulatát oldandó, a hasonlatok mindig a békés élet mindennapjaiból erednek a műben. Ez egyrészt enyhít a vérontás borzalmán, másrészt a kor teljes keresztmetszetét adja. Tehát a harcba, a valós eseménybe beleszövi a kor emberének bemutatását.

- seregszemle, epikus hasonlatok, az isteni gépezet működtetése...
- háború – béke
- harc – mindennapok
- emberi nagyság – emberi gyengeség (gyakran egy emberben: Akhilleusz)
- gyengédség – hősiesség, bátorság
- Akhilleusz pajzsa jelképezi a Homéroszi teljesség világát a pars pro toto elv alapján (rész az egészért, rész az egész helyett)

 

Akhilleusz pajzsa

Az Íliász egyik leghíresebb epizódja Akhilleusz pajzsának bemutatása. Művészi lelemény, hogy a pajzs készítésének történetét beszéli el, és ezzel megjeleníti a ráremekelt életképekben feltáruló világot.

Az ötrétű pajzs kör alakú

- A legbelső kör az emberi létezés legtágabb körét,  a világmindenséget ábrázolja: a földet, az eget és a tengert, a Napot, a Holdat és a csillagképeket.
- Az első gyűrű a városi életet mutatja be 2x2 jelenetben (békében: lakodalmi menet, piactéri pörlekedés, és háborúban: a portyázókat és az ostromlókat).
- A 2. gyűrű a tavaszi, nyári és őszi paraszti munkákat mutatja be a szántás, az aratás és a szüret életképeivel.
- A 3. gyűrű a pásztoréletből választ három jelenetet: vadállatok támadnak a marhacsordára, a völgyben juhnyáj legelészik, eladó lányok és ifjak körtánca).
- A pajzs peremén a földkorongot körülvevő Okeánosz áradata található.

[swf src="http://irodalomtanulas.hu/wp-content/uploads/2013/07/akhilleusz-pajzsa.swf" width=800 height=500]

Forrás: SDT

 

 Összegzés, értelmezési lehetőségek

 A (hiábavaló) harag eposza
 

A harag fontos szerepet játszik az eposzi hősök életében: a csatamezőn ez az indulat ad nekik erőt, teszi őket félelmetessé, legyőzhetetlenné. Akhilleusz azonban tulajdon vezérére haragszik meg. haragja pusztító és konok - saját társai vesztét kívánja. Vadságát nem csillapítja sem kérés, sem intés, sem jótanács. Szinte emberfeletti, keserű, gyilkos dühbe csap át, amikor barátja haláláról értesül. Ez az indulat visszavezeti társaihoz, de addigra már őt érte a legnagyobb veszteség. S mindezért legalább annyira okolhatja saját magát, mint bárki mást.

 

A sors eposza
 

A történetben Akhilleusz Agamemnón ellen támadt haragja miatt szembeszegül saját, "választott" sorsával, de magatartása gátolja a Trójára szabott végzet érvényesülését is. A sors nem kíméli: lesújt, csapásokat mér rá, s arra kényszeríti, hogy vállalja újra a neki osztott szerepet.

 

 

 Egyén és közösség; A hírnév értékkonfliktusa
 

Az eposz egyik központi értéke a hírnév, melyet a közösség ad annak, aki érte tesz; jelen esetben a harcban, a csatákban. Akhilleusz felrúgja ezt a rendet. Mint egyéniség maga alá taszítja a közösséget, annak vesztét kívánja, hogy őt magát jobban megbecsüljék. Végül a maga kárán tanulja meg, hogy sok tekintetben, mint ember, nem áll, nem állhat felette a közösségnek, a sorsa egy s ugyanaz vele. Egyén és közösség harmóniája ezzel helyreáll, de a hírnév, melynek értékét éppen ő kérdőjelezte meg, a háttérbe szorul az egyetemes emberi értékek mögött.

A humanista emberiesség eposza
 

Az eposznak Akhilleusz az egyetlen változó, fejlődő jellemű hőse. Amikor Agamemnónnal összevész, hősi indulatai vezérlik. Amikor Patrokloszt elveszíti, még magasabbra csap az indulat lángja. Embertelen dühében kegyetlen elégtételt vesz Hektóron és a trójaiakon. Bosszúszomját azonban semmi nem csillapíthatja. Nem tud betelni gyászával, egészen addig, míg nem találkozik a fia holttestéért könyörgő Priamosszal. Lelki fejlődésének végső (csúcs-)pontja ez a pillanat: az agg trójai király láttán átéli a mulandóság pátoszát, sírva fakad, s megnyugszik a közös emberi sorsban.