Források:

Bánki I. – Forgács A. – Pála K. : Irodalom 9.
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 9.
Somos Béla - Hódi Gyuláné: Irodalom 9.

Az Iliász szövege

Hangoskönyv


Ilion = Trója görög neve   Iliász = Ilionról szóló ének

15537 soros, 24 énekből áll, hexameterekben íródott.

Témája és cselekménye

 

Az Íliász cselekménye Akhilleusz haragja köré rendeződik. (A harag eposzának is nevezik.)
Időkezelése lineáris
: időrendi sorrendben ismerjük meg az eseményeket.
A háború 10. évének 52 napját emeli ki.
A görög táborban dögvész pusztít, mert Agamemnón, a sereg fővezére megsértette Apollónt, mivel nem adta vissza papjának, a trójai Khrüszésznek a lányát (Krüszeisz), akit hadizsákmányként ágyasává tett. A jós tanácsára a lány visszakerül apjához, de kárpótlásul Agamemnón elveszi Akhilleusz rabnőjét, Bríszéiszt.
A sértett Akhilleusz visszavonul a harctól, és arra kéri anyját, Thetisz istennőt, hogy kérje Zeusz segítségét abban, hogy mindaddig szenvedjenek vereséget a görögök a trójaiaktól, ameddig Agamemnón ki nem engeszteli őt. Hamarosan a trójaiak kerülnek fölénybe. Agamemnón engesztelő követséget küld Akhilleuszhoz, de a sértett hős visszautasítja a megígért kárpótlást.
A válságos helyzetre való tekintettel hozzájárul ahhoz, hogy fegyvereiben legjobb barátja, Patroklosz szálljon harcba. A csata során Hektór, Priamosz király fia megöli Patrokloszt, fegyverét elveszi, holttestét meggyalázza. Akhilleuszt a barátja elvesztése okozott fájdalom és harag készteti arra, hogy kibéküljön Agamemnónnal, és újra harcba álljon. Anyja Héphaisztosz kovácsistennel készíttet számára új fegyverzetet. Akhilleusz megöli Hektórt, meggyalázott holttestét azonban isteni sugallatra visszaadja Priamosznak. Az eposz a trójai hős temetésével végződik.

Az eposz tárgya jóval szűkebb a mondakör eseménytörténeténél. Az Íliász nem szól a háború kiváltó okáról, Trója ostromának első kilenc évéről, de nem képezi az eseménysor részét a görögök győzelme és Trója bevétele sem.

Szerkezete

Az alkotó az eposzi cselekményt egyetlen központi mozzanat köré rendezi. Vagyis a tárgymegjelölésben összegzett téma, Akhilleusz haragja a trójai mondakör egy epizódja csupán, az Íliászban mégis eposzformáló eseménnyé lép elő.

Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

A harag azonban nem csupán Akhilleuszra jellemző.

- Apollón papja haragszik Agamemnónra, mert az nem adja vissza lányát;
- Apollón haragszik a görögökre, mert azok megsértették papját;
- Agamemnón haragszik a jósra, aki feltárta Apollón haragjának okát;
- és haragszik Akhilleuszra is, mert az védelmébe vette a jóst.

A haragból született tettek sorozata cselekményformáló elem, mégis Akhilleusz haragja válik az eposz meghatározó eseményévé, mivel ez az epizód alkalmas a hősi embereszmény ábrázolására.

Párhuzamos szembeállító szerkesztés

Mindkét táborból egy-egy hős küzdelmét írja le:

Akhilleusz - –Hektor
Patroklosz– - Hektor
Meneláosz - –Párisz
Diomédész– - Aeneas
Akhilleusz– - Párisz

Visszatérő toposzok, szövegrészletek

Bizonyos alapvető emberi cselekedeteket (vendéglátás, temetés) az eposz különböző helyein azonos módon olvashatunk.

Hőse

 

A katonai erényekben, a harci dicsőségben megtestesülő emberi nagyság a Homérosz-kori nemesség ideálja volt, ennek megtestesítője Akhilleusz.

Nemcsak testi ereje, bátorsága és hadi eredményei emelik ki társai közül, de egyedülállóak családi kötődései is. Isteni sarj, anyja, Thetisz Poszeidon lánya. Az eposz félisteni származású hősei közül egyedül neki van állandó, szoros kapcsolata isteni szülőjével, aki más istenek pártfogását és segítségét is megszerzi számára.

Az eposz egyetlen olyan hőse, akinek sors tudata van, azaz ismeri életének választható lehetőségeit, és tudatosan választja sorsát. Egy jóslat szerint Akhilleusz választhat: hosszú, nyugodt életet él, de ismeretlenségben, vagy rövid élete lesz, de valamennyi hősnél nagyobb hírre tesz szert. Akhilleusz választása azt mutatja, hogy az eposzvilág értékrendjében a hősi hírnév a legnagyobb érték. Olyan érték, amelyik nagyobb az életnél is, mert megadja a halhatatlanság lehetőségét. Megadja, hiszen a közösségért végrehajtott tetteinek híre, nagyságának emléke méltó az ősökhöz és túléli a hőst. Héroszerkölcse nemzedékének példájává, követendő eszményévé, erkölcsi normájává is válik. Agamemnón tette becsületében és rangjában sérti meg a hőst, haragjának jogosságát a többiek is elismerik. Legyőzi Hektórt, visszaszerzi hírnevét.

A hírnév egyszerre individuális (egyéni, személyhez kötött) és kollektív (közösségi), mivel kiemelkedő képességű vezér szerezheti meg, de a dicsőség,  illetve ennek erkölcsi és anyagi vonzata rávetül a közösségre is.

Akhilleusz a közösségen belül öntörvényű személyiség. Nemcsak származása és ereje emeli ki környezetéből, de indulatainak mértéke is elkülöníti a többiektől. Saját törvényei szerint cselekszik, és ő az egyetlen, aki egyedül dönt. Döntései önnön sorsára és a közösségre egyaránt hatással vannak. Az eposzi cselekmény szempontjából meghatározó az első és a 18. ének. Akhilleusz az első énekben dönt a harctól való távolmaradástól és a 18. énekben Patroklosz halálhíre mozdítja ki passzivitásából.

A személyes értékeket előtérbe állító hőseszmény az eposz arisztokratikus szemléletmódjával, a Homérosz korabeli görögség társadalmi viszonyaival is összefüggésbe hozható. Az Íliász legkiválóbb görög, illetve trójai hősei valamennyien királyok vagy királyok leszármazottai. Harci tetteik mindig párharcok, dicsőségük a párviadalban aratott győzelem. Vagyis a görögök és a trójaiak közt dúló harc kimenetele szempontjából mindig egy-egy nagy egyéniség vitézkedésének van döntő szerepe. Az eposz eseménytörténetében közrendű emberek nem játszanak szerepet.

Fejlődő jellemű egyéniség. Ellentmondásos, hogy sértődöttségében (egy időre) visszavonul a harctól. Zaklatottságát a bosszú sem oldja. A megnyugvás akkor következik be, mikor Hektór idős apjának, a hozzá könyörgő Priamosznak visszaadja fia holttestét. A trójai királyban saját édesapja majdani fájdalmát látja meg. Ő is, Priamosz is könnyezik. Ez már nem a kor ideálja, hanem a költőé, akiben ellentétes érzelmeket ébreszt a háború. Ennek magyarázata ugyancsak a történelmi-társadalmi helyzetben sejthető, a nyolcadik században a hírnév feltétlen volta kétségessé vált. Értékrendproblémák jelentkeztek a hírnév és az élet elsőbbségének, fontosságának megítélésében.

Szereplők