Készítette: Buza Anna



Forrás: Irodalomtörténeti atlasz

 

Az ókori görög hitvilág, mitológia

politeista, tehát sokistenhitű volt. Három fokozata van:

teriomorfizmus: állatarcú istenek pl.: sas, bagoly, bika, tehén, ló, galamb

átmenet: félig állat, félig ember arcuk van pl.: kentaur (ló és ember), minotaurusz (bika és ember), szphinx (oroszlán és      ember), hárpia (ragadozó madár és ember),

antropomorf: emberistenek, melyeknek esetleg megmaradnak állati tulajdonságaik pl.: bagoly szemű Pallasz Athéné.

Az istenek világa tükörképe a földi világnak. Úgy élnek, ahogy az emberek: születnek, esznek (ételük az ambrózia), isznak (italuk a nektár), harcolnak, gyermekeik születnek, viszont sosem halnak meg.

A görög mitologikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre. További fejlődése és tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca árán valósult meg.

 

Forrás és további részletek: http://www.thasos.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=237:goeroegmitologia-vazlatok&catid=55:erdekessegek&Itemid=108


 

Az istenek születése (görög mítosz)

Kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett. Belőle vált ki Erebosz, az alvilági sötétség és Nüx, a fekete éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget. Akkor már megjelent a világban minden élet ősforrása, a szerelem. Az ég a Föld után kívánkozott, s Gaia a százkezű Hekatonkheireket, az egyszemű Küklopszokat és a Titánokat hozta a világra.
Ókeanosz volt a legidősebb a titánok közül, Kronosz a legfiatalabb. (...) Ókeánosz felesége volt Thétüsz, Kronoszé pedig Rheia. (...)
De Gaia hiába szülte meg gyermekeit, Uranosz bilincsbe verte az egyszemű és a százkezű óriásokat, és az Alvilág legsötétebb mélyére taszította őket. (...) Végül is Gaia elkeseredetten fordult gyermekeihez:
– Hallgassatok rám, gyermekeim, és álljatok bosszút kegyetlen atyátokon!
Félelem fogta el a titánokat, egyik sem mert szólni, csak Kronosz, a legfiatalabb vállalta, hogy eleget tesz anyja felszólításának, hiszen Uranosz maga idézte fel maga ellen Gaia és gyermekei haragját. Éles sarlót vett át anyjától, lesbe állt, és váratlanul súlyos sebet ejtett Uranoszon. Az égnek a földre cseppenő véréből esztendőre megszülettek a bosszúálló Erinnüszek, abból pedig, ami a tenger habjaira hullott, Aphrodité, a szerelem szépséges istennője támadt életre, s kagylóhéjban hajózott Küthéra, majd innét Küprosz szigetére.
Kronosznak és Rheiának három leánya született, Hesztia, Déméter és Héra, meg három fia, Hádész, Poszeidón és Zeusz. De Kronosznak atyja, Uranosz átka járt az eszében, amely kimondta, hogy őt is saját gyermeke fogja legyőzni. Ezért gyermekeit, amint megszülettek, sorra lenyelte. Nem tudott ebbe belenyugodni Rheia, s mikor legkisebb fiát, Zeuszt hozta világra, elhatározta, hogy megmenti az életét. Követ pólyált be újszülött gyermeke helyett, azt adta át Kronosznak, Kronosz le is nyelte. Zeuszt pedig elrejtette Kréta szigetén, a Dikté-hegy barlangjában. (...)
Mert Zeuszra várt a legnagyobb hatalom, ő lett az istenek és emberek atyja, miután felnőtt, és beteljesítette az átkot, amelyet Kronoszra kimondott Uranosz. Ókeánosz leánya, Métisz, az ész istennője látta el tanácsokkal, ő adta Zeusznak a varázsszert is, amellyel Kronoszt arra kényszerítette, hogy visszaadja lenyelt gyermekeit. Azok sorra ki is léptek a napfényre atyjuk gyomrából, de születésük rendjét megfordítva: elsőnek a bepólyált kő, utolsónak Hesztia. Ezért Hesztia – a házi tűzhely istennője – a legidősebb és a legfiatalabb isten egy személyben.
Így Zeusz, a legkisebb fiú visszahozta az életbe idősebb testvéreit, s most már velük együtt küzdött meg Kronosszal a világ uralmáért. Kronoszt támogatták a titánok, csak Ókeánosz állt félre a harctól, a leánya, Sztüx pedig, az Alvilág folyója négy gyermekével, a Győzelemmel, az Erővel, a Féltékenységgel és az Erőszakkal Zeuszt segítette, ezért kapta jutalmul, hogy a legszentebb eskü az ő nevét idézze.
Prométheusz, Iapetosz fia is Zeusz és a többi fiatal isten oldalára állt, mert anyja, Themisz időben kioktatta. Hasznát vette Zeusz Prométheusz bölcs tanácsainak. Felhozta a Tartaroszból a Küklópszokat, akik akkor kovácsolták számára a villámot, Hádész számára pedig a láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidón számára a háromágú szigonyt. Ilyen fegyverek segítségével győzték le Zeusz és testvérei Kronoszt és a titánokat, majd maguk között osztották fel a világot. Zeusznak jutott az ég, Poszeidónnak a tenger és Hádésznak a föld mélyén az Alvilág. A titánokat pedig Zeusz letaszította a Tartaroszba, és a Hekatonkheireket, a százkezű óriásokat rendelte az őrizetükre. Utóbb Kronosznak megkegyelmezett, felengedte a Tartaroszból, de száműzte, és messze Nyugaton, a boldogok szigetein, az üdvözült halottak fejedelmévé tette.
Akkoriban, amikor a titánok harca folyt, már tele volt a világ istenekkel. És minden isten megszületése teljesebbé tette a világot valamivel, ami addig hiányzott. (...)
Háromszáz évig szerették egymást Zeusz és Héra, amíg egymáséi lehettek; az ő gyermekeik voltak Árész, a háború istene, Hébé, az ifjúság istennője, valamint Eileithüa, aki az újszülötteket segítette a világra. Héra hű feleség volt, s féltékenyen nézte, ha Zeusz más istennőket vagy éppen földi halandó leányokat ajándékozott meg szerelmével.
Anya nélkül született Zeusz legkedvesebb gyermeke, Pallasz Athéné, az okos szűz, a városok védője, minden szép mesterség tudója és minden tudomány pártfogója. Apja fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, sugárzó szépségben, a Nap is megállította gyors fogatát az égen, hogy megcsodálja, amikor megszületett. Az Olümposz valamennyi istene örült neki, csak Héra nézte ezt is féltékenyen, s eltökélte, ha Zeusz nélküle hozta világra leányát, ő is fiat fog szülni apa nélkül. Hát úgy is tett, amint mondta; így született Héphaisztosz, de olyan csúf volt, hogy maga Héra is elborzadt látásán, s hogy ki ne nevessék a többi istenek, lehajította az Olümposzról. Még szerencse, hogy a tengerbe esett, ahol a Néreiszek – Thétisz és nővérei – szelíden karjaik közé fogták, és felnevelték. Örökké sánta maradt, de a kovácsmesterséget nagyszerűen értette, először a tenger mélyén, egy barlangban, jótevői, a Néreiszek számára készített mindenféle drága ékszert, majd visszatért az Olümposzra, itt állította fel ragyogó kovácsműhelyét, és az isteneknek emelt fényes palotát. (...)
Az Olümposz égbe nyúló csúcsán épült palotáikból figyelik a halhatatlan istenek a világot, és féltékenyen ügyelnek a rendre, hogy a Nap, a Hold és a csillagok a számukra kiszabott pályán járjanak örökké, és semmi ne lépje túl a mértéket. (...)

 

[swf src="http://irodalomtanulas.hu/wp-content/uploads/2012/08/gorog_istenek_csaladfa.swf" width=800 height=500]

Forrás: SDT

 

 

 

 

Forrás: Somos Béla - Hódi Gyuláné Irodalom 9.

 

 

A múzsák

Zeusz és Mnémoszüné (az emlékezés istennője) leányai, a zene, a tánc, a költészet és a tudományok bűvös hatalmú istennői. Kilencen voltak, s mind a kilencőjük más-más, művészettel kapcsolatos feladatot látott el.
Mind a Helikon-hegyen és a Parnasszoszon, mind az Olümposzon otthon érezték magukat, az istenek hegyén egy lakoma sem folyt le az ő jelenlétük nélkül. Tánccal, énekkel örvendeztették az isteneket, vezetőjük Apollón volt, aki ezért a Muszagétész „a Múzsák vezetője” címet viselte. Szent állataik a méhek voltak, akiket a Múzsák madarai néven is emlegettek.

Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a tudományok
Terpszikhoré
: a tánc
Thaleia (Thália): a komédia, a színház
Melpomené: a tragédia , a dráma és a gyászének
Polühümnia: a himnikus költészet
Euterpé: a lírai verselés és a zene
Erató
: a szerelmi költészet és a dalok
Kleió
: a történetírás
Uránia
: a csillagászat és az asztrológia múzsája.

 

Smart Notebook dokumentum interaktív tábláraIstenek

Készítette: Buza Anna

 

 

[swf src="https://www.box.com/embed/lcajd65h9inpo0s.swf" width=400 height=400]

ForrásInteraktív irodalomkönyv
 
[swf src="https://www.box.com/embed/xa75ocbosxt5ghj.swf" width=400 height=400]

ForrásInteraktív irodalomkönyv
 

 

 

 

Az ember létrejötte

Forrás: Somos

Az ember születéséről, létrejöttéről a görög mitológiában több elképzelés élt.

  • Az egyik szerint az emberek és és az istenek egy törzsből valók. Kronosz idején volt az aranykor, az embereknek ekkor "csak jóban volt részük", Az aranykort az ezüstkor, a rézkor, majd ezt a héroszok (félistenek) kora követte. Ezt az időt idézik a trójai és thébai mondakör hősei és történetei. Az eszményített múlthoz képest a mindenkori jelen a vaskor, melyből az ember nosztalgiával tekint az elveszett aranykor (édenkert, paradicsom) felé.
  • A másik elképzelés szerint a Zeusz ellen támadó kígyólábú óriások (a gigászok) kiömlő véréből sarjadtak az első emberek. Őket később özönvíz pusztította el.
  • A Prométheusz-mítosz szerint az embereket a bölcs titán gyúrta sárból, s az istenektől tüzet lopott nekik. Ezért Zeusz megbüntette őt, s az embereken is bosszút állt: Pandora leemelte a sorscsapásokat őrző hombár fedelét.