Prométheusz

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Prom%C3%A9theusz

Prométheusz Iapetosz és Klüméné fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre.

Hogy Zeuszt kiengesztelje, Prométheusz azt mondta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket: két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá, míg a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz azt a tálat választotta, amelyikről azt hitte, a zsír van rajta. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is.
Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Héraklésznak, aki Zeusz fia volt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra, bár magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták.
Prométheuszt a tűz elhozatala és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették. Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után.

 

Pandora

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Pand%C3%B3ra

Pandora a görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy sas lakmározott Prométheusz májából.

Pandorát Zeusz a többi isten segítségével teremtette: Héphaisztosz formálta meg agyagból az első asszonyt, Aphrodité adott neki szépséget, Apollón zenei tehetséget és a gyógyítás képességét. Hermész ezután egy szelencét ajándékozott Pandorának.

Prométheusz, mielőtt a sziklához láncolták, figyelmeztette testvérét, Epimétheuszt, hogy ne fogadjon el ajándékot az istenektől, Epimétheusz azonban beleszeretett Pandorába. Hermész elmondta neki, hogy Pandora Zeusz ajándéka, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a szelencét, amelyet az asszony hozott.

Ebben az időben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte őket. Egy nap azonban Pandora kíváncsiságból kinyitotta a szelencét, amiből az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység, bűn, ínség, szenvedés, keserűség, öregség, gond, irigység, gonoszság) Pandora megijedt és gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül a remény maradt benn. A világra szenvedéssel teli időszak köszöntött, míg Pandora újra ki nem nyitotta a dobozt, hogy a remény is kiszabaduljon.

Epimétheusz és Pandora lánya volt Pürrha, az emberiség ősanyja az özönvíz után.

 

Ikarosz és Daidalosz

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Daidalosz

Daidalosz  mitikus görög képfaragó, kézműves, művész. Az ókori hagyomány úgy tartja, hogy ő találta fel a fafaragást, a fűrészt, a fejszét, a fúrót. Ő faragott először lépő lábakkal, nyitott szemekkel, elálló kezekkel emberi alakokat. A szájhagyomány több istenszobrot Daidalosz alkotásának tart.

A monda szerint Athénban született és itt találta fel az asztalosmesterséget is. Unokaöccsét, Talószt (aki a körző feltalálója volt), megölte, mivel az veszélyeztette hírnevét. Az athéniak bosszújától tartva Kréta szigetére menekült, ahol Minósz királynak ajánlotta szolgálatait. A király felesége, Pasziphaé akkoriban vétkes szerelemre gyulladt egy bika iránt, akit a tengeristen Posszeidón küldött hozzá, és megkérte Daidaloszt, hogy készítsen számára fából egy belül üreges tehenet. A királynő bűnös szerelméből megszületett a félig ember, félig bika alakú Minótaurosz. A szörnyeteget az emberek szeme elől a Labirintusba rejtették, amelyet


Daidalosz épített. Ő tanácsolta Ariadnénak, hogy miként mentse ki a labirintusból Thészeuszt, ezért a király bezárta a mestert és fiát Ikaroszt az útvesztőbe, és csak az őrök megvesztegetése árán juthattak ki a szabadba.
Elhatározták, hogy madártollakból viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal átszelik a tengert, és Szicíliába repülnek. Útközben azonban Ikarosz túl közel került a Naphoz, és mivel annak melege megolvasztotta a szárnyakat összetartó viaszt, a fiú lezuhant és a tengerbe veszett. Daidalosz előbb Kümébe, majd Sziciliába került, ahol Kókalosz király szolgálatába állt. Bár a krétai Minosz király üldözőbe vette, Daidalosz megmenekült, mivel a királyt Kókalosz lányai megölték. Ikarosz partra sodort holttestét Héraklész találta meg, aki eltemette, Daidalosz ezért hálából életnagyságú szobrot faragott róla.

 

Heraklész

 

A héraklészi mondakör áttekinthetőségét nehezíti, hogy a történetek más napistenek és naphéroszok mítoszaival keverednek. Valamennyi elbeszélés megegyezik abban, hogy Héraklésznek égi atyja, és földi anyja volt. Születését a napfelkeltéhez hasonlítják, hiszen Zeusz isteni fénnyel árasztotta el a thébai szülőszobát. Tettei már korán elárulják isteni eredetét, de az igazi halhatatlanságot csak akkor nyeri el, amikor teljesítette a tizenkét hőstettet. A tizenkettes szám több szempontból is érdekes. Héraklész hőstettei a Nap Állatövön megtett útjának tizenkét állomását jelképezik. Ezekhez a hőstettekhez az állatövi jegyek védnökeitől, a tizenkét olümposzi istentől kapott segítséget. Hálából ezért a segítségért, tizenkét oltárt állított a tiszteletükre. Majd a tizenkét próbatétel alapján újjászervezte az olimpiai játékokat és az első versenyen mind a tizenkét versenyszámban övé lett a győzelem.

Heraklész (lat: Hercules) Zeusz és Alkméné fia. Zeusz úgy nemzette, hogy magára öltötte Alkméné férjének, Amphitrüónak alakját. Héra egész életében üldözte, már a csecsemőkorú Heraklészra két kígyót küldött, aki azokat megölte. Amphitrüón, ebből tudta meg, hogy Heraklész isteni eredetű. Később Amphitrüón pásztornak küldte Heraklész, mert az a lantjával fejbe vágta mesterét, Linoszt, aki zenére tanította őt. Fegyvere, furkósbotján kívül a Hermésztől kapott kard, és az Apollóntól kapott nyíl volt.

Heraklésznak a megtisztulásért a következő tizenkét feladatot kellett teljesítenie: meg kellett ölnie a Nemeai oroszlánt a Lernai hidrát és az erümanthoszi vadkant. Le kellett győznie az emberhússal táplálkozó sztümphaloszi madarakat, el kellett fognia a gyorslábú kerüneai szarvast, és a Krétát pusztító bikát. Ki kellett tisztítania Augeiasz istállóját; el kellett hoznia Diomédész vad lovait, Gérüónész bíborszínű teheneit, a Kerberoszt az Alvilágból, a heszperidák almáit, és az amazonok királynőjének, Hippolütének az övét.

Forrás: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2004-ev/03/20070307130512875000000163.html