Prométheusz

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Prom%C3%A9theusz

Prométheusz Iapetosz és Klüméné fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre.

Hogy Zeuszt kiengesztelje, Prométheusz azt mondta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket: két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá, míg a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz azt a tálat választotta, amelyikről azt hitte, a zsír van rajta. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is.
Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Héraklésznak, aki Zeusz fia volt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra, bár magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták.
Prométheuszt a tűz elhozatala és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették. Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után.


 

Pandora

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Pand%C3%B3ra

Pandora a görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy sas lakmározott Prométheusz májából.

Pandorát Zeusz a többi isten segítségével teremtette: Héphaisztosz formálta meg agyagból az első asszonyt, Aphrodité adott neki szépséget, Apollón zenei tehetséget és a gyógyítás képességét. Hermész ezután egy szelencét ajándékozott Pandorának.

Prométheusz, mielőtt a sziklához láncolták, figyelmeztette testvérét, Epimétheuszt, hogy ne fogadjon el ajándékot az istenektől, Epimétheusz azonban beleszeretett Pandorába. Hermész elmondta neki, hogy Pandora Zeusz ajándéka, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a szelencét, amelyet az asszony hozott.

Ebben az időben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte őket. Egy nap azonban Pandora kíváncsiságból kinyitotta a szelencét, amiből az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység, bűn, ínség, szenvedés, keserűség, öregség, gond, irigység, gonoszság) Pandora megijedt és gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül a remény maradt benn. A világra szenvedéssel teli időszak köszöntött, míg Pandora újra ki nem nyitotta a dobozt, hogy a remény is kiszabaduljon.

Epimétheusz és Pandora lánya volt Pürrha, az emberiség ősanyja az özönvíz után.


 

Ikarosz és Daidalosz

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Daidalosz

Daidalosz  mitikus görög képfaragó, kézműves, művész. Az ókori hagyomány úgy tartja, hogy ő találta fel a fafaragást, a fűrészt, a fejszét, a fúrót. Ő faragott először lépő lábakkal, nyitott szemekkel, elálló kezekkel emberi alakokat. A szájhagyomány több istenszobrot Daidalosz alkotásának tart.

A monda szerint Athénban született és itt találta fel az asztalosmesterséget is. Unokaöccsét, Talószt (aki a körző feltalálója volt), megölte, mivel az veszélyeztette hírnevét. Az athéniak bosszújától tartva Kréta szigetére menekült, ahol Minósz királynak ajánlotta szolgálatait. A király felesége, Pasziphaé akkoriban vétkes szerelemre gyulladt egy bika iránt, akit a tengeristen Posszeidón küldött hozzá, és megkérte Daidaloszt, hogy készítsen számára fából egy belül üreges tehenet. A királynő bűnös szerelméből megszületett a félig ember, félig bika alakú Minótaurosz. A szörnyeteget az emberek szeme elől a Labirintusba rejtették, amelyet


Daidalosz épített. Ő tanácsolta Ariadnénak, hogy miként mentse ki a labirintusból Thészeuszt, ezért a király bezárta a mestert és fiát Ikaroszt az útvesztőbe, és csak az őrök megvesztegetése árán juthattak ki a szabadba.
Elhatározták, hogy madártollakból viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal átszelik a tengert, és Szicíliába repülnek. Útközben azonban Ikarosz túl közel került a Naphoz, és mivel annak melege megolvasztotta a szárnyakat összetartó viaszt, a fiú lezuhant és a tengerbe veszett. Daidalosz előbb Kümébe, majd Sziciliába került, ahol Kókalosz király szolgálatába állt. Bár a krétai Minosz király üldözőbe vette, Daidalosz megmenekült, mivel a királyt Kókalosz lányai megölték. Ikarosz partra sodort holttestét Héraklész találta meg, aki eltemette, Daidalosz ezért hálából életnagyságú szobrot faragott róla.


 

Heraklész

 

A héraklészi mondakör áttekinthetőségét nehezíti, hogy a történetek más napistenek és naphéroszok mítoszaival keverednek. Valamennyi elbeszélés megegyezik abban, hogy Héraklésznek égi atyja, és földi anyja volt. Születését a napfelkeltéhez hasonlítják, hiszen Zeusz isteni fénnyel árasztotta el a thébai szülőszobát. Tettei már korán elárulják isteni eredetét, de az igazi halhatatlanságot csak akkor nyeri el, amikor teljesítette a tizenkét hőstettet. A tizenkettes szám több szempontból is érdekes. Héraklész hőstettei a Nap Állatövön megtett útjának tizenkét állomását jelképezik. Ezekhez a hőstettekhez az állatövi jegyek védnökeitől, a tizenkét olümposzi istentől kapott segítséget. Hálából ezért a segítségért, tizenkét oltárt állított a tiszteletükre. Majd a tizenkét próbatétel alapján újjászervezte az olimpiai játékokat és az első versenyen mind a tizenkét versenyszámban övé lett a győzelem.

Heraklész (lat: Hercules) Zeusz és Alkméné fia. Zeusz úgy nemzette, hogy magára öltötte Alkméné férjének, Amphitrüónak alakját. Héra egész életében üldözte, már a csecsemőkorú Heraklészra két kígyót küldött, aki azokat megölte. Amphitrüón, ebből tudta meg, hogy Heraklész isteni eredetű. Később Amphitrüón pásztornak küldte Heraklész, mert az a lantjával fejbe vágta mesterét, Linoszt, aki zenére tanította őt. Fegyvere, furkósbotján kívül a Hermésztől kapott kard, és az Apollóntól kapott nyíl volt.

Heraklésznak a megtisztulásért a következő tizenkét feladatot kellett teljesítenie: meg kellett ölnie a Nemeai oroszlánt a Lernai hidrát és az erümanthoszi vadkant. Le kellett győznie az emberhússal táplálkozó sztümphaloszi madarakat, el kellett fognia a gyorslábú kerüneai szarvast, és a Krétát pusztító bikát. Ki kellett tisztítania Augeiasz istállóját; el kellett hoznia Diomédész vad lovait, Gérüónész bíborszínű teheneit, a Kerberoszt az Alvilágból, a heszperidák almáit, és az amazonok királynőjének, Hippolütének az övét.

Forrás: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2004-ev/03/20070307130512875000000163.html

Héraklész 1. munkája: A nemeai oroszlán elejtése

Heraklész első munkája az Oroszlán csillagképhez kapcsolható, hiszen több ókori városállamban az Oroszlán hónappal kezdődött az év, másfelől Zeusz az Oroszlán olümposzi ura, így az Oroszlán csillagképet az ókori asztrológia is a Nap "házának" tekintette. Mivel földi viszonylatban egy hónapig tart, amíg a Nap áthalad egy-egy csillagképen, Héraklész harminc napot adott magának a feladatokra. Első feladata a nemeai oroszlán legyőzése volt. Az állatot megnyúzta, és a bőrét magára öltötte, így ő is sebezhetetlenné vált. A történettel szólva: a Nemeai oroszlán, a bőre miatt sebezhetetlen volt, ezért Heraklész úgy győzte le, hogy fejbe vágta egy buzogánnyal, majd megfojtotta. Az esemény arra utal, hogy a hősnek a mindenek előtt testi erőre van szüksége, testileg kell megerősödnie életének ebben a szakaszában. Csak ezután kerülhet sor a szellemi töltekezésre, ami viszont a megtisztulás (ennek megszerzése feltétele. Mivel azonban a hős az öltözetétől a feladat végeztével nem vált meg, ez azt fejezi ki, hogy igényt tart Eurüsztheusz trónjára a földön, Zeuszéra az égben. A buzogány hatalmi jelvény, Heraklész küldetésének jelvénye, a földi és égi királyság megjelenítője.

Héraklész 2. munkája: A lernai Hüdra elpusztítása

A sokfejű és kutyatestű Hüdrát először tüzes nyílzáporral próbálta előcsalogatni az odújából, egy platánfa gyökerei közül, amely az alvilág bejáratát jelképezte. Amikor a Hüdra előbújt, Heraklésznak a lélegzetét visszafojtva kellett harcolnia vele, mivel a szörny lehelete mérgező volt. A buzogánnyal nem sokra ment, ezért karddal kezdte a fejeket levagdosni, de minden levágott fej helyébe kettő nőtt. A harc közben egy óriási rákkal is fel kellett vennie a küzdelmet, ennek a páncélját összetörte. Ezután fáklyával égette ki a Hüdra nyaksebeit, így megtalálhatta, majd lecsaphatta a halhatatlan fejet is. Később nyilait a kimúlt állat epéjébe mártotta, amely halálos mérget tartalmazott.

Héraklész 3. munkája: A kerüniai szarvasünő befogása

 A legismertebb elbeszélés szerint Héraklész egy éven át hajszolta a szarvast, s mikor a kimerült állat a Ládón folyóhoz ért, a hős íjával célba vette és a kilőtt nyílvesszővel, összetűzte a szarvas lábait. Végül az elfogott állatot feláldozta Artemisznek. Egy másik feltételezés szerint a hős egészen a Túlnan határáig üldözte a szarvast, amikor Túlnan isteneivel, Apollónnal és Artemisszel találkozott. A rituális szarvas vadászat éppen ezért, mindig a szellemi átváltozás, a megtisztulás jelképe. Ilyen értelemben szerepel Bartók Cantata profana című nagyszerű művében is, továbbá a magyar pásztorművészet faragott tárgyain is.

Héraklész 4. munkája: Az erümanthoszi vadkan elfogása

 

Héraklész útban Erümanthosz felé összetűzésbe keveredett a kentaurokkal, akik rátámadtak, miközben Phólosz kentaur vendégszeretetét élvezte. A harcban halálra sebezte vendéglátóját, majdani halálának okozóját Nesszoszt, illetve Kheirónt akit érdemeiért Zeusz a csillagok közé emelt. Belőle lett a kentaur csillagkép a Skorpió cikkelyében. A kentaurokkal vívott győztes csata után, Heraklész egyenesen az Erümanthosz hegységbe ment, ahol elejtette a vadkant, majd Mükénébe Eurüszteuszhoz vitte, aki a hőstől való félelmében egy bronzkorsóba bújt el.

Héraklész 5. munkája: Augeiász istállóinak a kitakarítása

Héraklész megállapodott Augeiásszal, hogy a sötétség beállta előtt a nyájak egy részéért, és a királylány kezéért elvégzi a munkát. Ekkor Héraklészre támad Augeiász egyik bikája Phaethón. Heraklész leterítette a bikát, majd lerombolta az istálló falait, és odaterelvén két közeli folyót, kisöpörte az istállóból a trágyát.

Héraklész 6. munkája: A sztümphaloszi madarak elűzése

A hérosznak a sztümphaloszi mocsarakat kellett megtisztítania az emberevő rézmadaraktól. Héraklész alaposan megtizedelte őket, maradékuk Arész Fekete-tengeri szigetére költözött.

Héraklész 7. munkája: A Krétai bika megfékezése

 A bika, melyet Héraklésznek Mükénébe kellett vonszolnia, Mínosz király tulajdona volt. A királynak fel kellett volna áldoznia a bikát Poszeidonnak, de mivel sajnálta elpusztítani, Poszeidon megharagudott és megvadította a bikát. Héraklész persze megfékezte és Mükénébe vonszolta.


 

Héraklész 8. munkája: Diomédész lovainak betörése


 

Eurüsztheusz nyolcadik parancsa az volt, hogy a hős hozza el élve Diomédész trák király négy emberevő lovát. Mielőtt odaérne, megmenti Admétosz király nejét a haláltól, Thrákiában pedig úgy teljesíti a kitűzött feladatot, hogy Diomédészt saját lovai elé veti eledelül, amitől azok megszelídülnek. A munka teljesítése után Heraklész csatlakozik az argonautákhoz, akik az aranygyapjú megszerzésére indulnak A hajóúton, oda útban, meg- szabadítja Hészionét, a trójai király leányát egy tengeri szörny karmai közül. Laomedón, akinél Apollón és Poszeidon szolgált, fizetéskor becsapta isteni származású szolgáit, ezért Apollón dögvészt, Poszeidon tengeri szörnyet küldött Trójára. Ekkor az odaérkező Héraklész megölte a szörnyet és megmentette az áldozatul felkínált Hésziónét. Jutalmul megkapja a táltos paripákat.

Héraklész 9. munkája: Hippolüté övének megszerzése

Eurüsztheusz kilencedik parancsa az volt, hogy Héraklész hozza el Hippolüté amazon királynő aranyövét, amit apjától Árésztól kapott, leánya Admété számára. Az aranyöv viselése, melyet Adméténak elvisz, a szűziesség szimbóluma, amit -a hagyomány szerint- a görög istennők mindig tavasszal újítanak meg.

Héraklész 10. munkája: Gérüon gulyájának elrablása

Héraklész Püloszban, Hádész kapujánál szál tengerre, ahol a "Könyörtelen" Néleusszal kellett megküzdenie. Miután legyőzte a halált tovább indult a cél felé, a Gibraltári- szoroson keresztül, de útközben még megküzdött Antaiosszal is. Az Ókeánosz partján kölcsön vette Héliosztól az aranycsészéjét, majd a vörös szigetre érve először megölte Orthroszt, aztán legyőzte Eurütiont, majd Gerüónt. Ezután a csordát a serlegbe terelve, megkezdte a visszautat, amelyen először Poszeidon fiai, később Itáliában Kakosz állta útját. A hős megpróbáltatásai azonban még nem érnek véget, hiszen előbb Szküllával kell harcba szállnia, hogy visszaszerezzen egy Szicíliába szabadult bikát, később egy bögöly vadítja meg a csordát, így azt kell újra összeterelnie.

Héraklész 11. munkája: A Heszperiszek almáinak megszerzése

Héraklész a történet kezdetén felkereste a heszperiszeket, akik Héra sárkányával, Ládónnal együtt őrzői voltak a paradicsomi fának. A heszperiszek tovább küldik Néreuszhoz, ahol meg kellett küzdenie Küknosszal és Árésszel, majd tovább indult Prométheusz felé, aki miután Héraklész lenyilazza az őt őrző saskeselyűt, elküldi Atlaszhoz. A Héliosztól elkért napserleg segítségével eljutott a kerthez, megölte a sárkányt, majd elhozta a három aranyalmát.

Héraklész 12. munkája: A Kerberosz felhurcolása az alvilágból

Ahhoz, hogy megkezdje utazását az alvilágba előbb athéni polgárrá kellett válnia, majd el kellett mennie Eleusziszba, hogy Déméter megtisztítsa. Miután eleget tett a feltételeknek Athéné és Hermész segítségével alászállt az alvilágba. Az alvilági révész, Kháron átevez vele a Sztüx folyón, majd Héraklész megszabadította Aszkalaphosz nevű démont a szenvedéseitől. Ezt követően meg kellett küzdenie Hádész csordásával Menoitésszel Később Heraklész rátalált barátaira, Thészeuszra és Peirithooszra, de csak Thészeuszt sikerült megmentenie. A Kerberoszt, a lernai Hüdra testvérét az Akheró kapuinál találta meg, de Hádész úgy egyezett meg Héraklésszel, hogy annak puszta kézzel kellett elvonszolnia a háromfejű ebet.

Héraklész megpróbáltatásai ezzel nem érnek véget. Utoljára Deianeirának tett szolgálatot azzal, hogy előbb alvilági kérőjétől Akhelóiosztól, majd Nesszosztól szabadította meg. Nesszosz, mikor Héraklész mérgezett nyilától haldoklott, rávette Heraklész feleségét, hogy az ő vérébe áztatott inget adja rá a hősre, azért, hogy az többé ne szeressen bele más nőbe. Mikor Héraklész a Kenaion-fokon áldozatra készült, felvette az inget, ami a meleg hatására beleitta magát a hős húsába. Héraklész ekkor érezte végzetét, fellépett a máglyára. Halandó része elpusztult, halhatatlan része felszállt az égbe. Fenn, az Olümposzon, Héra újraszüli, s ezzel vér szerinti fiává teszi Héraklészt, s hozzáadja Zeusztól való egyetlen leánygyermekét: Hébét, önmaga ifjonti énjét. Aznap Hérosz ezzel beteljesítette sorsát, helyreállította a kibillent egyensúlyt.


 

 

 

Mídász király kívánsága

Forrás: Alain Quesnel-Jean Torton:Görög Mítoszok és legendák


 

Dionüszosz az egész földkerekséget bejárta, és mindenütt elterjesztette édes, de veszélyes ajándékának, a szőlőtőkének az ismeretét. Vele tartott öreg nevelője, a pocakos, mindig ittas Szilénosz, kit részegségében sem hagyott el soha a bölcsesség. De amikor Phrügiába érkezett, Dionüszosz észrevette, hogy Szilénosz hiányzik kíséretéből.
Ezen a tájon abban az időben a gazdagságáról híres Mídász király uralkodott. Azt hitte magáról, hogy éppen olyan okos is, mint amilyen gazdag, s hogy mindent ő tud a legjobban. És mivel király volt, és övé a hatalom -ahogy ez már illeni szokott-, senki sem ingatta meg önteltségében.
Szilénoszt parasztok találták meg, s királyuk elé vitték. Mídász nyomban felismerte az öreget, s pompával elindult a szomszéd országba, ahol Dionüszosz abban az időben tartózkodott.

De már útközben találkoztak az istennel, aki tigrisfogatú aranyszekerén járta a vidéket, s kereste Szilénoszt. Nagyon megörült, amikor meglátta kedves nevelőjét.
-  Kívánj, amit akarsz - mondta Mídász királynak -, szolgálatodért minden kívánságodat teljesítem.
Mídász meghajolt Dionüszosz előtt, és olyan bölcs arckifejezéssel, ami csak kitellett tőle, megszólalt:
-  Ó, add, hogy minden, amihez hozzá érek, arannyá változzék.
-  Jobbat is kívánhattál volna magadnak. De amit kértél, beteljesítem - felelte mosolyogva Dionüszosz.
Mídász boldogan indult haza. Dicsérte magát eszéért. Sohase lesz a földön gazdagabb király nála. Türelmetlenségében már az úton meg akart győződni az isteni ígéret valóra válásáról. Letört egy kis faágat, és alig hitt a szemének. Az ág levelestől arannyá változott. Mámorosan az örömtől városába sietett, és benyitott az első terembe. Az ajtó színarannyá vált.
Lakomát rendelt, kezet mosott, és boldog ámulattal figyelte a kezei között lecsurgó folyékony aranyat. Kenyér után nyúlt, a kenyér arannyá vált a kezében. Hozzáért a húshoz, s a sült aranyfényben csillogott. Az odarendelt szolgák szájához emelték az ételt, de a király ajkai között arany csendült. Még a bor is arannyá sűrűsödött a szájában.
Az aranyözön rémülettel töltötte el a királyt. Megborzadt esztelen kívánságától, mert látta, ha nem tud megszabadulni a varázslattól, éhen-szomjan pusztul. Félelemtől remegve nyergeltetett, Dionüszosz után vágtatott, és térdre borulva kérte az istent, hogy szabadítsa meg kínjaitól.
-  Menj el a Paktólosz folyóhoz - könyörült meg rajta Dionüszosz. - A víz majd lemossa rólad a szerencsétlen kívánságod átkát.
Mídász nyomban a folyóhoz sietett, megmerült benne, fejét, haját is megmosta a vízben. Mídász határtalanul boldog volt, hogy megszabadult szörnyű adományától, és látni sem akart többé aranyat.