Szerkesztés alatt

 Szabó Magda életrajza

1917. Debrecen –

2007. Kerepes

Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott.1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a budapesti Horváth Mihály téri Gyakorló Általános iskola (a mai Fazekas egyik elődintézménye) tanáraként dolgozott.Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.

 

 Díjai közül
Néhány műve
  • Abigél (ifjúsági regény, 1970)

Az Abigél sikere Látványos közönségsikerét a könyv részben Zsurzs Éva tévéfilmjének köszönheti, de hát ennek a filmnek is kiváló drámaíró írta a forgatókönyvét: maga Szabó Magda(1978)
Az Abigél 2005-ben a Nagy Könyv játék 2. helyén végzett. Köszönésformája szállóigévé vált: Isten áldásával!
Műfaja Abigél c. regénye 1970-ben jelent meg. Műfaja lányregény, de túlmutat azon: a főhős és környezetének ábrázolása árnyaltabb.
Eltér a műfaj kereteitől Kuncz főhadnagy alakjában - az derül ki róla, hogy nem szerelemből kereste Ginát, hanem az ellenség küldte, hogy a lányán keresztül zsarolhassák apját, a tábornokot. Cselekménybonyolítása - a fordulatok, az izgalmas pillanatok már-már a krimi műfaját idézi (gyilkosság nélkül).
Fontosabb szereplők Vitay Georgina (Gina):14 éves diáklány, a regény főszereplője Vitay tábornok úr: Gina édesapja, a katonai ellenállás egyik vezetőjeZsuzsanna testvér:diakonissza, Gina prefektája az intézetbenKőnig:magyar-latin tanár

Kalmár Péter:Gina osztályfőnöke, a történelem és a honvédelmi ismeretek tanára

Torma Gedeon:a Matula igazgatója

Horn Mici: volt matulás, aki segít megszöktetni Ginát

Mráz úr: ablakos, segít Ginának megszökni

Kis Mari: Gina osztálytársa

Torma Piroska: Gina osztálytársa, az igazgató unokahúga

Bánki Anna: Gina osztálytársa

Kuncz Feri: hadnagy, Gina udvarlója

Mimó néni: Gina nagynénje

Marszell: Gina francia nevelőnője

Regényidő Története a II. világháború idején játszódik: 1943 őszétől 1944 márciusáig
(huszadika Magyarország megszállásának napja)

 

Önéletrajzi elemek Szabó Magda saját élményeit is feldolgozta:
- a debreceni Dóczi Intézet szigorú lánynevelő iskolájában tanult
- Hódmezővásárhelyen tanított hasonló szellemű református lánygimnáziumban
- König tanár úr alakját franciatanáráról mintázta

 

A Matula

A regény helyszíne Árkod, a Matula nevű lánynevelő intézet, messze elrejtve a fővárostól. Az iskola emlékeztethet büntető intézetre is, ugyanakkor védelmet, mentsvárat jelent a külvilág ellen. Idegennek a bejutás szinte lehetetlen. Állandósága, a merev, következetes szabályok kiszámíthatók. Megszentelt, időtlenné vált értékeket közvetít. A hagyományőrzés és a történelem változó viszonyát jelképezi: a falakon belül az állandóság kiszámítható, míg a külvilág bizonytalan, a pusztulás felé halad.
Szabó Magda műveire jellemző, hogy egy-egy sorsfordulat indítja el az eseményeket. Így indul az "Abigél" is: Vitay Georgina életében gyökeres változás történik - kiszakad megszokott fővárosi környezetéből, Árkodra kerül. A tábornok apának a döntése, hogy lányának a nevelő intézetben kell folytatnia tanulmányait. a 14 éves Ginának alkalmazkodnia kell az új környezethez, az intézet bezártságához, szigorához.


 

Beilleszkedés.

Szökési kísérletek

Gina nem érti a hirtelen változás okát. A kölcsönös szeretet, tisztelet apa és lánya között eleinte segít Ginának a nehéz helyzetben, hiszen apja mindig a legjobbat akarta számára. Az intézetbe bekerülve szinte megszűnt egyéni, személyes léte: egyenruhát viselnek, ékszer helyett a szekrénykulcsot akasztják a nyakukba, a hajviseletük hasonló, tarisznyát kapnak - ugyanazok a dolgok vannak mindenkiében ("zsebkendő, intőkönyv, uzsonna viaszvászon tokban, biblia és zsoltár, tolltartó")
Ezekkel ellentétben állt a Gellérthegyi villa, franci nevelőnő, opera, bálok, zsúrok, tisztek, udvarlók, utazások szerte Európában. Körülötte megszűnik a rózsaszín világ, kap helyette egy fekete-fehér világot. Gina nem tudja elfogadni a hirtelen bekövetkezett változásokat, a számára értelmetlen követelményeket: lázad, szökik, szenved.Társai kiközösítik, hiszen ők maguk közé fogadták, megosztották vele a titkaikat, amelyekkel elviselhetőbb az élet a szigorú falak között (férjhez menés a leltárjegyzékhez, Abigél szobra). Dacossága miatt társai is bajba kerülnek. Teljesen magára marad. Azt érezte, "minden csepp vére keserű". Megpróbál megszökni. Az egyre fokozódó elkeseredés mélypontján jelentkezik Abigél: az osztállyal való békülésre szólítja fel. Ebben az iskolában nincs nyafogás, egyéni akarat, csak kötelesség, vasfegyelem. "Alkalmazkodni kell, mert ez a rend." "Az ember nem kérdez, anélkül engedelmeskedik." Ennek természetesen oka van, amit Gina nem lát, nem láthat, nem tudhat eleinte. Az intézet látszatra börtön, valójában menedék, hiszen az ellenálló apát zsarolhatják lánya életével, ezért kellett őt biztonságba helyezni.

Felnőtté válás

Apjában többször elbizonytalanodik. Az apa meg akarta őt kímélni a felnőttek dolgától, a külvilág problémáitól. Amikor ez már nem tartható tovább, a tábornok elmondja neki, hogy az országot akarja kiszabadítani "egy olyan háborúból, aminek nem lesznek hősi halottai, csak áldozatai."
Gina vállára teher nehezedik - titkot kell tartania, be kell illeszkednie a közösségbe, egyéniségét meg kell tartania, okosan kell szeretnie. Magányos, kirekesztett helyzete akkor szűnik meg, amikor a Matula falai közé is betör a külvilág, a háború fenyegetése. A Légiriadó c. fejezetben a félelem összekovácsolja őket.

A háború

A külvilág, a háború zűrzavara jelen van a falakon belül:
- imádkoznak a katonákért
- Levél a frontra címmel írnak fogalmazást utalásokból következtethetünk a kinti helyzetre: egy-egy gyászruhás lány látható, csak egy vonatpár működik minden vasúton, ellátási hiány van a boltban. A magyar ellenállás működése is fokozatosan kibontakozik. Kiderül, hogy milyen erősek azok a láthatatlan falak, amelyeket a jók összeesküvése, az ellenállók szervezettsége emel a háború útjába. (Mraz üveges, Horn Mici - régi diák, König tanár úr)
A külvilág és az intézet között végig folyik a küzdelem Gináért. Kuncz hadnagy többször megpróbálja megszöktetni Ginát. Az utolsó napokban (1944. március) felgyorsulnak az események. A fenyegetettség a mű végén válik konkréttá: a tanév kényszerű befejezésével megszűnik az intézet nyújtotta menedék, védettség. Vitay Georgina végül megmenekül az őt üldöző Kuncz főhadnagytól - Mráz üveges segítségével, Horn Mici és Zsuzsanna testvér közreműködésével. Gina rájön, hogy mennyire félreismerte König tanár urat.

Szerkesztés:
titkok, drámai fordulatok
Az Abigél bővelkedik drámai fordulatokban, Szabó Magda precízen építi fel a sorra megoldódó rejtélyek hálóját. A legváratlanabb nézőpontváltás akkor következik, amikor a cselekmény lányregényből átvált történelmi regénybe. Gina felnőtté válása nem megszokott körülmények között történik, a háború nehézségeivel is szembe kell néznie. Az írónő a kamaszlányok mindennapjainak kalandjai mellett számos más, komolyabb rejtéllyel is fokozza a cselekmény izgalmát, fokozatosan haladva a végkifejlet, a teljes igazság felé. "(...)lépten-nyomon előrebocsát valamit egy-egy szó, mondat, név vagy jelzett cselekvés erejéig, melynek értelmét vagy összefüggését csak jóval később érthetjük meg, (...) együttnyomozásra kényszeríti az olvasót rejtelmes előrebocsátásaival, hogy aztán minden lépéssel többet és többet villantson fel a tényleges összefüggésekből (...), s ezzel az írói alkotómunkával való aktív együttalkotásra kényszerítse az olvasót, mintegy rejtelmes szellemi hagymahámozásra, ahol azonban az egyes réteges lefejtésével egyre többet tudunk meg a titokból, míg végre - ha a szereplők nem is - mi, az olvasók eljuthatunk a mindentudás, vagy legalábbis a vélt értelmezni tudás szintjére." Írja Csetri Lajos a Tiszatájban, 1971-ben.• Ginamegtudja az édesapjától, hogy ki ő, hogy a lánynak miért kellett minden búcsúzás nélkül „börtönbe” vonulnia, és miért nem mehet el az intézetből kiderül, hogy a romantikus lányszöktetésnek mi a valódi célja, és hogy Kuncz Feri nem önzetlen hősszerelmes.

Abigél legendája

Az iskola legnagyobb legendája a kertben álló kőszobor alakja köré fonódik, akit a lányok Abigélnek neveznek. Gina életében is felbukkan a titkos jótevő, aki mindenkinek segít, aki levelet ír neki. Abigél azonban már nemcsak kamaszkori gondokat old meg, hanem komoly társadalmi felelősséget vállal: pl. új okmányokat juttat el a zsidó származású diákokhoz.A legfőbb rejtélyre természetesen csak a regény végén derül fény: a gyenge kezű, elnéző, gyáva Kőnig tanár úr valójában titokban mindvégig az események mozgatója. a hazáját védelmező bátor férfi, aki évtizedek óta a lányok bizalmas segítője: Abigél.

A narráció Az írónő regényeiben általában véve fontos szerepet kapnak a szereplők belső monológjai. Ez az általa követett magyar realista hagyománytól eltérő forma, neki azonban sikerült a realista regény egyik fő kifejezési eszközévé tennie. Az a látásmód, amely lehetővé teszi a belső monológ használatát, jellegzetesen női szemlélet. A férfi írók ritkán tudnak olyan egységes női karaktereket megalkotni, mint amilyenek Szabó Magda regényhősnői. Az Abigélben természetesen Gina gondolatai helyeződnek előtérbe, de időnként a többi szereplő is „megszólal”. Elég csak arra a párbeszédre gondolnunk, amikor Gina Hajda úr cukrászdájában megtudja az igazat édesapjától. Valódi, hangos dialógus folyik közöttük, de két megszólalás között mindkettőjük gondolatait is „hallhatjuk”, ezáltal a jelenet sokkal összetettebb és drámaibb lesz. A helyzet különlegességéhez még az is hozzájárul, hogy az apa és a lánya annyira ismerik egymást, hogy tudják, mit gondol a másik, és a beszélgetés ennek megfelelően alakul. A másik jellegzetes példa arra, hogy egyszerre hogyan válik el és mosódik össze a külső és a belső világ, az említett jelenet közvetlen következménye. Ginának apja látogatása után a maradék szabadidejében zsoltárokat kell gyakorolnia a zeneteremben, és felváltva „hallhatjuk” azt, amit énekel, és azt, amit eközben gondol. Ez a szubjektív ábrázolás a lehető legközelebb tartja egymáshoz a narrátort és a szereplőt: E/1. személyben, jelen időben értesülhetünk hősünk benyomásairól. A belső monológ jellemzője a logikátlanság, a gondolatok véletlen asszociációk szerint követik egymást, ahogyan a szereplő fejében megfogalmazódnak, vagy egyes emlékképek feltűnnek. A forma ennek megfelelően megkívánja az egyszerűséget, a mondatok rövidek, minimális szerkesztettségűek.