Források:

Bánki I. - Forgács A. - Pála K. : Irodalom 9.
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 9.

Előzmények

énekmondóAz eposz műfaji fogalmának kialakulásában döntő szerepet játszottak a korai görög alkotások - leginkább a homéroszi eposzok, de mellettük Hésziodosz művei is.
Az antikvitásban, majd Vergilius Aeneise nyomán az európai irodalomban a Homéroszt követő forma lett meghatározóvá, műfaji mintává, de az ókorban Hésziodosz sem maradt követők nélkül. (Közülük a legismertebbé Ovidius vált.)Az antik epikában a legnagyobb megbecsülésnek örvendő műfaj az eposz volt.

A hősének az ókori Kelet öröksége, a sumér és akkád irodalom is ismerte (Gilgames-eposz). Valószínűleg föníciai közvetítéssel jutott el Hellászba. A görögök a műfajt saját gondolkodásmódjuknak és kultúrájuknak megfelelően átalakították, tökéletesítették.

A műfaj elődei a közösségi eseményeken, uralkodók udvarában, lakomákon előadott, istenekről, héroszok tetteiről a hivatásos énekmondók, költők, képzett vándorénekesek (rhapszodoszok vagy aoidoszok) által zengett hősi énekek voltak. Az énekmondók feltehetően megtanulták, s emlékezetből adták elő az olykor igen hosszú történeteket. A szöveg birtoklása és előadása hosszú tanulási folyamat eredménye volt, hagyományozása nemzedékről nemzedékre öröklődött. Fontos volt a történet alapos ismerete, az eposzi formakincs biztos használata, valamint az előadói erények birtoklása. A variációs és ismétlődésen alapuló technikákban való jártasság és a rögtönzés képessége a szöveg megjegyezhetőségét és az előadhatóság megkönnyítését szolgálta.
A homéroszi eposzok szájhagyományra épülését a művek szembetűnő formai jellegzetességei igazolják.
Az írásbeli epika kialakulásának idejére ezek a jellemzők a műfajtól elválaszthatatlan szabályokká, eposzi kellékekké váltak.


 

Fogalma

 

Az eposz (görög 'szó') verses formájú elbeszélő (epikus) műfaj, illetve műalkotás. Témája magasztos, rendkívüli képességekkel rendelkező hősei természetfeletti - isteni - erőktől is támogatva egy egész közösség számára sorsfordító tettet visznek végbe. Az eposzi értékred szerint a hősiesség és a hírnév mások számára követendő mintát és mértéket jelentő eszmény. Az eposz egyik elsődleges ismérve a mű világképében megnyilvánuló teljesség, az úgynevezett eposzi totalitás.

 

Eposzi kellékek

 

 Megnevezése
  Tartalma, szerepe  Példa
segélykérés
(invokáció)
Az eposz kezdősora, melyben az elbeszélő a múzsát szólítja meg (a görögöknél ő Kalliopé), hogy elnyerje vállalkozásához a jóindulatát és támogatását. A görögök hite szerint ugyanis a költő, énekmondó tevékenysége isteni adomány, az alkotás szépsége, sikere a múzsa jóindulatának függvénye.  "Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét"(Iliász)
"Férfiuról szólj, nékem Múzsa"
(Odüsszeia)
 

tárgymegjelölés
(propozíció)

 

A segélykéréshez kapcsolódó, kettős szerepű eposzi kellék. A mű témájának előrevetítésével az elbeszélő megjelöli, hogy minek az elbeszéléséhez kéri a múzsa támogatását.  "Haragot, istennő zegd Péleidész Akhileuszét, /vészest, mely sok ezer kínt szerzett minden akhájnak..."
"Férfiuról szólj nékem, Múzya, ki sokfele bolygott / s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját..."
a dolgok közepébe vágó kezdés
(in medias res)
 A hőstörténeteket egészében soha nem adták elő. Az énekmondó a hőstörténetnek mindig a hallgatóság által kért részletét, epizódját mondta. A hallgatóság közös mitológiai ismerete, tudása így is lehetővé tette a megértést. Valószínű tehát, hogy a dolgok közepébe vágó kezdés az eposzmű előadásának hagyományát őrzi. Az Iliász a trójai háború tizedik esztendejének 52 napját beszéli el. A trószok és az akháji
katalógus
(enumeráció)
 A küzdő felek felsorolása meghatározott szempontok alapján. A háború résztvevőinek előszámlálását a hadsereg lenyűgöző nagyságának, félelmetes erejének érzékeltetésén túl a történelmi rögzítés igénye is indokolta.

"... hogyha a Múzsák, pajzstartó Zeusz lányai, bennem föl nem idézik, hogy hány hős jött Ílion ellen;hát a hajó-vezetőket mondom s mind a hajókat. Boiótok seregét Léítosz Péneleósszal s Arkesziláosz hozta, velük Kloniosz s Prothoénór: ők Hüriét lakták, meg a sziklás auliszi földet... "

epikus hasonlat
Részletező, aprólékosan kidolgozott hasonlat, akár önálló történetté is kerekedve teszi érzékletessé a hasonlított tartalmat.  "Mint amikor füstfelleg száll föl a légbe a várból, messze sziget földjén, mit az ellenség bekerített, s õk az egész nap a gyűlölt Árésszal civakodnak, várukból ki-ki törve; de végül napnyugováskor fáklyatüzek gyúlnak ki sürűn, s felszökken a fényük messze magasba, hogy észrevegyék, kik körbe lakoznak, hátha segíteni jönnek, a vészt tovaűzni hajókkal: így lobogott Akhileuszról is magas égbe a tűzláng."
állandó jelző
(epitheton ornans)
 Olyan szószerkezetek, amelyekben a jelző és a jelzett szó kapcsolata állandósul. fényes Akhilleusz, gyorslábu Akhilleusz, istenő hős Akhilleusz, hókarú Nauszikaá
toposz
(közhely)
 Közismert, közkinccsé lett, különböző korokban megjelenő költői kép, motívum, ami kortól és műtől függetlenül nagyjából azonos jelentést hív elő a befogadóban. De toposz lehet egy-egy nyelvi fordulat, cselekmény- vagy szerkezetelem is.A homéroszi eposzok harmada ismétlődő fél, illetve egész sor, hosszabb szövegrész, de ismétlődnek, variálódnak motívumok, jelenetek, illetve szerkezeti sémák is (például: vendéglátás, párbaj, áldozás, harcra készülés, halottsiratás).  "És legelőször a szép lábvértet vette magára, melyet jó szorosan kapcsoltak ezüst bokacsattok, másodikul meg a melle köré köritette Lükáón vértjét, bátyjáét, s jól illesztette magához; majd az ezüstszögü érckardot vállára vetette; és a hatalmas, erős nagy pajzsot vette kezére; hősi fejére pedig kitünően-vert sisakot tett, lóforgósat, fönt a sörény félelmesen ingott..."
mitológiai apparátus
(deus ex machina)
 Az eposzokban az emberi világ történéseivel párhuzamosan az isteni világ történései is jelen vannak. Az emberi világ eseményeit isteni törvények irányítják, illetve isteni közreműködés segíti vagy akadályozza. Vagyis az eposz világképe kettős (duális): létezik egy e világi és egy tapasztalaton túli (transzcendens, mitologikus) szintje.  "Így kergették össze a két hadinépet a boldog istenek, egymás közt is eként gyúlt szörnyű viszályuk"
késleltetés
(retardáció)
 Az eposz egyik jellegzetes feszültségkeltő eszköze. Általában a cselekményt döntően befolyásoló esemény híre késve jut el a leginkább érintetthez.  Például Patroklosz haláláról (XVI. ének) Akhilleusz csak a XVIII. énekben szerez tudomást, de csak a XIX. énekben tér vissza a harcba, a két legnagyobb hős (Akhilleusz és Hektór) összecsapása pedig csak a XXII. énekben következik be.
előreutalás
(anticipáció)
 Később bekövetkező fontos eseményre való utalás a cselekmény egy korábbi pontján. Az Iliászban például korábbi, az eposzi cselekmény előtt elhangzott jóslatokra való utalás formájában (Akhilleusz halála, Trója bukása).

 "Édesanyám az ezüstlábú Thetisz, isteni asszony mondta, hogy engem kettôs végzete vár a halálnak. Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve, elvész visszautam, de sosem hervadhat a hírem: ámde, ha megtérek szeretett földjére hazámnak, elvész nagy hírem, hanem életem hosszúra nyúlik, és gyorsan nem is ér el végzete már a halálnak. "

 

Verselés

Az Iliász és az Odüsszeia verselése időmértékes. Mindkét eposz hexameter sorokból áll.

Feladatok