Tóth József:

Egy fura vers

margójára

(részlet)

forrás: http://tinyurl.hu/HZR1/

A szokatlan szavak közül csak azokat értelmezem, aminek jelentése nem sejthető. Így kihagyom a „dicsdús” szót, ami csak szokatlan, de érthető, vagy a jahhé, jahhó szavakat, amik érthető indulatszók. Az alábbi szavakat gyökszavaik jelentése alapján vizsgálom.

A megfigyelhetőség kedvéért vegyük sorra azokat az új szavakat, amiket Weöres kreált. Húsz értelmezendő szót találtam. Ezek a feltalálhatóság sorrendjében:

„brillős, Csuszbúgó, gimbelt, gált, távleng, mimic, purrog, móma, Szajkóhukk, csapcsip madár, Brunkós Bromboló, nyüsztő, manxom, tam-tam fa, fergető, nyekdes, nyikol, diadalogol, pöször, csuklorkant.”

Ebben a sorrendben vizsgálom az egyes szavakat. A definíció megformálásában néha humort alkalmazok, mint pontosító módszert.

Brillős: brill, briliáns, briós, brillancia, brinell, brit, brokát, bróm, bruszt, brúgó, bringa, ős, ősz, őz szavak jelentéséből asszociáljuk a mienket, ahol a drágaság (Szeretetbeli), értékesség, csiszoltság, szellemesség, delejes csibészség, keménység, fürgeség, őserő tulajdonságok összegződnek.

Tehát egy igazi, egészséges lurkó a brillős.

Csuszbúgó: csusszan, csossza, csobban, búgó, bőgő, béget szavak jelentéseit hordozó név, akit ha elképzelünk, mezitláb, egyszál pendejben, taknyosan, szutykosan képzeljük, aki idősebb korára ápolatlan, zsörtölődő, modortalan, roppant borostás, de aranyszívű és Igazságszerető, mint én.

Gimbel: gombol, matat, piszmog, gikszer, gigerli, giliszta, gibic, giling-galang, gimnasztika, gitt, girland, giz-gaz szavak jelentéseit és hangulatait hordozó, cselekvést kifejező szó.

Olyan teng-leng, süvölvénykedik, zsiványkodik szinonimákkal.

Gál: gól, galiba, galád, gála, gáláns, galóca, galopp, galuska, galván, gally, gamó, gáncs, ganyé, gatya, gatyáz, gátol, gavallér, gáz, gazfickó, vizsgál, üldögél, szaladgál szavak jelentéseit, hangulatait tartalmazó, a cselekvés folyamatosságát jelző szórész, cselekvést kifejező szó.

„Csuszbúgó, aki gimbelt és gált” együtt, tengő-lengő, szemlélődő, lusta gavallér. Körülbelül tizenhárom éves, delejesen lusta fickó. Tipikus „ebadta”, aki „teszi veszi a rossz formáját”.

Egyszóval: valódi, tüneményes kamasz.

Távlengi: táv, távlat,távol, horizont,lengő, lógó szavak jelentéseit, hangulatait tartalmazó szó.

A lengés mint mozgás, középpont körüli, és ritmikus. Ennek utazáskor, autóbuszból megfigyelhető formája. Átlengeni a távolságon, téren és időn, jón és rosszon.

Az Igaz Út járásának reménykeltőn perspektivikus szinonimája.

Mimic: mimikri, vadóc, lidérc szavak jelentéseit, és hangulatait hordozó szó.

Vad, misztikusan ijesztő figura. Szinonímája a bubrác, bukurác, zsákos ember.

Purrog: hangutánzó szó, ami a gyermek azon tevékenységét írja le, amivel – hangosan lengő nyelvet öltve – csúfolkodik.

Móma: az anya fogalomnak olyan hangalakja, amely eredeti jelentésén felül, magába foglalja a gyermek, a költő, sőt jómagam hízelgését is, az édesanya irányába.

Szajkóhukky: a nagybetüs ÉLET szinonímája. Magába foglalja a tradíciót, mint unalomig ismételt (szajkó) szükségszerűséget, az elszenvedő ismétlésre irányuló primer vegetatív reakcióját (hukk), egyszersmind a generikus leszármazás Y jelét. Szóval egy igen előkelő, nagy és igen veszélyes dologról van szó. A LÉTEZÉS-ről, magáról.

Csapcsip: csap(üt), csíp, csapkod, csapás, csapadék, csapong, csapda, csáp, csapa, csapos, csapodár, csipa, csupasz, csip-csup, csipisz, csipog, csipkéz, csibe, csibész, csiba(kuss) szavak jelentéseit, és hangulatait hordozó szó.

Annyit tesz, mint csapkodva csipkedő, törékeny alkatú, kicsit link, kicsit beképzelt, önértékelési problémákkal küszködő szárnyas. Szeretet nélkül, tapasztalat és tudás nélkül, eszetlenül és erőtlenül élő, és küzdő jómadárról van szó.

Brunkós Bromboló: bunkó, brúg(mély hangon szól), rombol. Kiegészítve az undort és hideglelést kifejező Brr szócskával.

„Bunkós rombolóból” mély, kompresszorhanggal képzett elemi erejű misztikus élőlény, akinek a táplálékláncban tápláléka a Csapcsip madár, ragadozója az „Élet Törvénye”. Élő példánya viszonylagos gyakorisága ellenére, vetekszik a legritkábban megfigyelhető természeti jelenségekkel. Szinonímája a „böszme, tohonya barom”.

Tenyészhelye az életünk, ritkán az abszurd irodalom.

Nyüsztő: sziszegve, nyüszítve nyúvasztó. Így már érthető.

Manxom: mani(pénz), mancs, manus, ox, om(mantra).

Pénzistent megidéző, legtöbbet mondott, sanda szakralitású mantra, amit az „ember milliói” lelki élet, szellemi kalandok és szellemi munka helyett, a pénz megszerzéséért gajdolnak. A „muszáj megélni” közismert téveszme és közhely szinonimája.

Tam-tam fa: életkezdők fő információ forrása, az „ösztön”, a lélek hangját megidéző és visszhangozó, mindig igazat mondó információforrás. Ez lehet egy tanár, lány, esemény, hiány, vagy egyszerűen a lelkiismeret, ami súlyos és Igaz visszhangot ver a lélek hangjának. Igazságerősítő detonátor.

(Ellentéte a szimplifikátor vagy betolátor, amit általánosan tehetségtelen, nyálas, lusta materializmusnak ismerünk. Ez lélekhang elnyelő, elfojtó, idővel megszüntető, bakteriális falkaszerkezeti elem. Nyállal terjed. Ennek elszenvedése után a lélek csak érdekek, pénz, anyagi javak és uborkafa lépcső mentén képes közlekedni. Szeretet, kedvesség, részvét, áldozatvállalás, egyáltalán emberi, már nem terheli. Nem emberszabású. Féregszabású!)

Fergető: eredeti formájában: fergetegesen falrengető. Így már érthető.

Nyekdes: a nyaklik és nyeklik új vízszintes, lapos ikerszava.

Nyikol: nyikorogva gyilkol, mikor a penge egy lendülettel gerincet és medencecsontot vág át, de elakad.

Diadalogol: diadallal elgyalogol, vagy ellovagol.

Pöször: pősze, pöszög. Tudás-tudor, gödény-gödör analógiájára, a pösze becézett alakja. a.m. Pöszécském. Csuszbúgó beceneve.

Csuklorkant: horkantva csuklik. Új indulatkitörést érzékeltető szó. (Kíváncsi lennék melyik nyelvtudor tudná e két szavas forma elemeit megcserélni.)

A szavak megértése után, keressük meg a vers jelentését, versszakonként:

Az első versszakkal a költő felvázolja az alapszituációt. A névkezdés kis betűje és a mondatszerkezet egyszerre érzékelteti a konkrét személyt, az általános érvényt, és a figura közönséges, mindennapi voltát is. Egy mondattal jelzi, a 7-14 éves korig tartó gyötrelmes időszakot, amit a fejlődéslélektan a gusztustalan „pubertázs” fogalommal jelez.

Ez az az időszak mindannyiunk életében, amikor vérünktől hajtva érzéseinkben és gondolatainkban a világ összes borzalmát és gyönyörűségét átéljük, megismerjük a Jót és a gonoszt, hatalmas küzdelmet folytatunk megmaradásunkért, emberségünkért és hol győzünk, hol alul maradunk. Mindezt magunkon belül, rejtve, az érzelmeink szintjén (Hamvas). Kifelé csak a rajtunk maradó hajszoltsági nyomok látszanak.

Ebbe a harcba, jó alapok, gyengéden szerető család és türelmes édesanya nélkül talán belerokkannánk.

Ezzel együtt, a küzdelem személyesen a miénk, első saját, valódi élettapasztalatunk.

Csuszbúgó is ugyanezt élte, és fütyült minden veszélyre, míg óvta a családja.

A második versszak szülői intelem „Vigyázz jő Szajkóhukk (=az ÉLET) fiam”. A csapcsip madár amely csapkod és csipked eszetlenül, elpusztul, de a nyers erő, a „brunkós bromboló” is. Szóval, észnél kell lenni.

Már nem a gyereket ijesztgeti édesanyja, hanem a kis ember számára adja a harchoz, élethez szükséges tanácsokat! Jelzi a veszély természetét, és a hibás, téves magatartások következményét. Mindezt a gyerek számára elfogadható, belátható módon. Nem az általa helyesnek vélt módszert tukmálja, hanem a biztosan téves módszerre felhívja a figyelmet!

És aggódik. Végtelenül aggódik.

Voltaképp most Ő is vizsgázik, gyereknevelésből.

A harmadik versszak nyúvasztó pengéje, az ősi, velünk született tudás, a felnövés szerzett tudása, a családban megtanult életfilozófia és hozzáállás, ami univerzális eszköz a problémák leküzdésére. Tapasztalatunk még nincs, most fogjuk megszerezni az elsőt.

A tamtamfa, a lélekhang detonátor, a közösségi lét és belső késztetés közvetlen megélése, kortársakkal. Ekkor szembesül a velünk született mindentudás, a családban felszedett érzelem és tudás, a világból ránk tartozó többi ember tudásával és érzelmeivel.

Az első két sor, megmutatja a természetes, kemény, harckész állapotot, ami életkori adottság, és az első harcot, a közhelyek és értékek megkülönböztetését.

A második két sor az előbb szerzett tapasztalatok helyrerakása és feldolgozása. A megszerzett ismeret végleges beépítése, a használhatóság bizonyossága után. A jó és a rossz megkülönböztetése.

A negyedik versszakban a „fergető eszmék” ugyanezt jelentik, a filozófiák és prófétikus tanítások szintjén.

Bevillan minden megtanult valódi jelentősége. Megállni, mélázni azonban nem lehet. Harcolni akkor kell, mikor „jő Szajkóhukk”, a félelmetes, ismeretlen ellenfél, lángoló tekintettel. Az első csatában még az arányok szokatlanok, törzse van a kákának, de megállni akkor sem lehet.

Az első sor megmutatja, hogy az életpraxis megindulásakor felsejlik minden megtanult idea, de már nem az „elvont vajas kenyér” szintjén, hanem a megvalósítandó feladat praktikumában.

Megmutatkozik az idő eddig ismeretlen aspektusa, a gyors múlás. Eddig minden gondolat százszor előjöhetett, és eltűnhetett, mostantól fogva tapasztalattá rögzül, és majd akkor változik, ha új tapasztalatok tükrében alkalmatlanná válik. Ezt a változást az Élet lángoló tekintetű beköszöntése okozza. Ez már kényszerpálya. Az aktívan élt élet maga.

A harcban, ami ilyenkor adódik, még kíméletes az Élet. Isten kegyelmében vagyunk. Normál körülmények között az ember ilyenkor még nem fér hozzá a sűrűjéhez, meg ellenfélnek se igen ellenfél, innét is törzs a káka. Majd az is elkövetkezik később, de felkészült embert talál.

Az ötödik versszak nehéz lassú lépésekkel, szörnyen vagdalkozva, maga a küzdelem, mely a felkészült ember győzelmével, és diadalmas továbblépésével végződik.

Fej a hón alatt.

Az első sorban nyolc szó és öt írásjel van. Lassú.

A másodikban négy-kettő, hosszú szavakkal.

A harmadikban négy-kettő, rövid szavakkal.

A negyedikben egy összevont, gyors szó, kurtított kötőszóval.

A tempó gyorsulása világosan érzékelhető, különösen elmondáskor. Persze szinkronban az eseményekkel. Precíz.

A hatodik versszak az anya öröme és ünneplése, fia győzelme láttán. A gyerekből önálló, erős férfi lett. Már nem kell félteni, helytáll. Az élet ritkább pillanatai, az Anya pillanatai ezek.

A generációval vált a tempó is, a temperamentum is. A szeretet dominál a versszakban, és a büszkeség. A szülők, de inkább az anya dolga ez.

A megerősítés pillanatai. A szülők utolsó feladata.

A hetedik versszakban a költő megerősíti, hogy voltaképpen semmi különös nem történt, mindössze felnőtt egy Ember, aki előtt biztos jövő, fényes életút áll. A világban rend van. Isten rendje.

Az emberélet működő modelljét látjuk, a gyermekből felnőttbe átmenet szakaszában, sallangmentesen, kristálytisztán.

A versszakok száma hét, hat nap teremtésé, a hetediken a megnyugvás a tökéletes eredményben.

A költő szemlél, elmélkedik, és megkapva inspirációit, következtet és kimond. Ez a dolga.

Figyelemre méltó, a csodálatos szimmetria a versben.

Az első és hetedik versszak a szemlélődő költőé.

A második és hatodik versszak az anyáé.

A harmadik, negyedik és ötödik versszak a fiúé.

A harmadikban megszabadul a sallangoktól és indul, a negyedikben megvív, és következtet, az ötödikben győz, rögzíti a tapasztalatot, és továbblép.

Csuszbúgó ÚT-ja megkezdődött.

Caroll meghökkent.

De az első csodálkozás után már tudjuk, hogy nem csak a „brillős” briliáns, Caroll maga is az. A legtöbbet kapjuk, ami embertől kapható. A megerősítést, a Teremtő Isten Törvényeiben.

A fordító nem szószerűségében fordított, még csak nem is tartalmában.

Weöres határozottan mutatja fel a lényeget, az Isteni programot, ami egyszersmind a hiteles, megtartó erejű emberi tudás is, a Kinyilatkoztatások tudása. Mindezt zseniális, utánozhatatlan, kristálytiszta verseléssel.