Szabó Magda Abigél
Szerkesztés alatt
|
Szabó Magda életrajza 1917. Debrecen – 2007. Kerepes |
Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott.1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a budapesti Horváth Mihály téri Gyakorló Általános iskola (a mai Fazekas egyik elődintézménye) tanáraként dolgozott.Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
|
||
| Díjai közül |
|
||
| Néhány műve |
|
||
| Az Abigél sikere | Látványos közönségsikerét a könyv részben Zsurzs Éva tévéfilmjének köszönheti, de hát ennek a filmnek is kiváló drámaíró írta a forgatókönyvét: maga Szabó Magda(1978) Az Abigél 2005-ben a Nagy Könyv játék 2. helyén végzett. Köszönésformája szállóigévé vált: Isten áldásával! |
||
| Műfaja | Abigél c. regénye 1970-ben jelent meg. Műfaja lányregény, de túlmutat azon: a főhős és környezetének ábrázolása árnyaltabb. Eltér a műfaj kereteitől Kuncz főhadnagy alakjában - az derül ki róla, hogy nem szerelemből kereste Ginát, hanem az ellenség küldte, hogy a lányán keresztül zsarolhassák apját, a tábornokot. Cselekménybonyolítása - a fordulatok, az izgalmas pillanatok már-már a krimi műfaját idézi (gyilkosság nélkül). |
||
| Fontosabb szereplők | Vitay Georgina (Gina):14 éves diáklány, a regény főszereplője Vitay tábornok úr: Gina édesapja, a katonai ellenállás egyik vezetőjeZsuzsanna testvér:diakonissza, Gina prefektája az intézetbenKőnig:magyar-latin tanár
Kalmár Péter:Gina osztályfőnöke, a történelem és a honvédelmi ismeretek tanára Torma Gedeon:a Matula igazgatója Horn Mici: volt matulás, aki segít megszöktetni Ginát Mráz úr: ablakos, segít Ginának megszökni Kis Mari: Gina osztálytársa Torma Piroska: Gina osztálytársa, az igazgató unokahúga Bánki Anna: Gina osztálytársa Kuncz Feri: hadnagy, Gina udvarlója Mimó néni: Gina nagynénje Marszell: Gina francia nevelőnője
|
||
| Regényidő | Története a II. világháború idején játszódik: 1943 őszétől 1944 márciusáig (huszadika Magyarország megszállásának napja)
|
||
| Önéletrajzi elemek | Szabó Magda saját élményeit is feldolgozta: - a debreceni Dóczi Intézet szigorú lánynevelő iskolájában tanult - Hódmezővásárhelyen tanított hasonló szellemű református lánygimnáziumban - König tanár úr alakját franciatanáráról mintázta
|
||
| A Matula |
A regény helyszíne Árkod, a Matula nevű lánynevelő intézet, messze elrejtve a fővárostól. Az iskola emlékeztethet büntető intézetre is, ugyanakkor védelmet, mentsvárat jelent a külvilág ellen. Idegennek a bejutás szinte lehetetlen. Állandósága, a merev, következetes szabályok kiszámíthatók. Megszentelt, időtlenné vált értékeket közvetít. A hagyományőrzés és a történelem változó viszonyát jelképezi: a falakon belül az állandóság kiszámítható, míg a külvilág bizonytalan, a pusztulás felé halad.
|
||
| Beilleszkedés.
Szökési kísérletek |
Gina nem érti a hirtelen változás okát. A kölcsönös szeretet, tisztelet apa és lánya között eleinte segít Ginának a nehéz helyzetben, hiszen apja mindig a legjobbat akarta számára. Az intézetbe bekerülve szinte megszűnt egyéni, személyes léte: egyenruhát viselnek, ékszer helyett a szekrénykulcsot akasztják a nyakukba, a hajviseletük hasonló, tarisznyát kapnak - ugyanazok a dolgok vannak mindenkiében ("zsebkendő, intőkönyv, uzsonna viaszvászon tokban, biblia és zsoltár, tolltartó")
|
||
| Felnőtté válás |
Apjában többször elbizonytalanodik. Az apa meg akarta őt kímélni a felnőttek dolgától, a külvilág problémáitól. Amikor ez már nem tartható tovább, a tábornok elmondja neki, hogy az országot akarja kiszabadítani "egy olyan háborúból, aminek nem lesznek hősi halottai, csak áldozatai."
|
||
| A háború |
A külvilág, a háború zűrzavara jelen van a falakon belül: |
||
| Szerkesztés: titkok, drámai fordulatok |
Az Abigél bővelkedik drámai fordulatokban, Szabó Magda precízen építi fel a sorra megoldódó rejtélyek hálóját. A legváratlanabb nézőpontváltás akkor következik, amikor a cselekmény lányregényből átvált történelmi regénybe. Gina felnőtté válása nem megszokott körülmények között történik, a háború nehézségeivel is szembe kell néznie. Az írónő a kamaszlányok mindennapjainak kalandjai mellett számos más, komolyabb rejtéllyel is fokozza a cselekmény izgalmát, fokozatosan haladva a végkifejlet, a teljes igazság felé. "(...)lépten-nyomon előrebocsát valamit egy-egy szó, mondat, név vagy jelzett cselekvés erejéig, melynek értelmét vagy összefüggését csak jóval később érthetjük meg, (...) együttnyomozásra kényszeríti az olvasót rejtelmes előrebocsátásaival, hogy aztán minden lépéssel többet és többet villantson fel a tényleges összefüggésekből (...), s ezzel az írói alkotómunkával való aktív együttalkotásra kényszerítse az olvasót, mintegy rejtelmes szellemi hagymahámozásra, ahol azonban az egyes réteges lefejtésével egyre többet tudunk meg a titokból, míg végre - ha a szereplők nem is - mi, az olvasók eljuthatunk a mindentudás, vagy legalábbis a vélt értelmezni tudás szintjére." Írja Csetri Lajos a Tiszatájban, 1971-ben.• Ginamegtudja az édesapjától, hogy ki ő, hogy a lánynak miért kellett minden búcsúzás nélkül „börtönbe” vonulnia, és miért nem mehet el az intézetből• kiderül, hogy a romantikus lányszöktetésnek mi a valódi célja, és hogy Kuncz Feri nem önzetlen hősszerelmes.
|
||
| Abigél legendája |
Az iskola legnagyobb legendája a kertben álló kőszobor alakja köré fonódik, akit a lányok Abigélnek neveznek. Gina életében is felbukkan a titkos jótevő, aki mindenkinek segít, aki levelet ír neki. Abigél azonban már nemcsak kamaszkori gondokat old meg, hanem komoly társadalmi felelősséget vállal: pl. új okmányokat juttat el a zsidó származású diákokhoz.A legfőbb rejtélyre természetesen csak a regény végén derül fény: a gyenge kezű, elnéző, gyáva Kőnig tanár úr valójában titokban mindvégig az események mozgatója. a hazáját védelmező bátor férfi, aki évtizedek óta a lányok bizalmas segítője: Abigél. |
||
| A narráció | Az írónő regényeiben általában véve fontos szerepet kapnak a szereplők belső monológjai. Ez az általa követett magyar realista hagyománytól eltérő forma, neki azonban sikerült a realista regény egyik fő kifejezési eszközévé tennie. Az a látásmód, amely lehetővé teszi a belső monológ használatát, jellegzetesen női szemlélet. A férfi írók ritkán tudnak olyan egységes női karaktereket megalkotni, mint amilyenek Szabó Magda regényhősnői. Az Abigélben természetesen Gina gondolatai helyeződnek előtérbe, de időnként a többi szereplő is „megszólal”. Elég csak arra a párbeszédre gondolnunk, amikor Gina Hajda úr cukrászdájában megtudja az igazat édesapjától. Valódi, hangos dialógus folyik közöttük, de két megszólalás között mindkettőjük gondolatait is „hallhatjuk”, ezáltal a jelenet sokkal összetettebb és drámaibb lesz. A helyzet különlegességéhez még az is hozzájárul, hogy az apa és a lánya annyira ismerik egymást, hogy tudják, mit gondol a másik, és a beszélgetés ennek megfelelően alakul. A másik jellegzetes példa arra, hogy egyszerre hogyan válik el és mosódik össze a külső és a belső világ, az említett jelenet közvetlen következménye. Ginának apja látogatása után a maradék szabadidejében zsoltárokat kell gyakorolnia a zeneteremben, és felváltva „hallhatjuk” azt, amit énekel, és azt, amit eközben gondol. Ez a szubjektív ábrázolás a lehető legközelebb tartja egymáshoz a narrátort és a szereplőt: E/1. személyben, jelen időben értesülhetünk hősünk benyomásairól. A belső monológ jellemzője a logikátlanság, a gondolatok véletlen asszociációk szerint követik egymást, ahogyan a szereplő fejében megfogalmazódnak, vagy egyes emlékképek feltűnnek. A forma ennek megfelelően megkívánja az egyszerűséget, a mondatok rövidek, minimális szerkesztettségűek.
|